Ismét a polgárháború szélén Libanon?

Pattanásig feszült a helyzet Libanonban, ahol a hetek óta tartó "szemétválság" az utolsó cseppnek tűnik a korrupt és döntésképtelen politikai vezetés miatt türelmüket egyre inkább elvesztő helyiek poharában. A kormány bénultságában a szomszédos Szíriában több mint négy éve dúló polgárháború is jelentős szerepet játszik.

Múlt szombaton több tízezren vonultak utcára Bejrút belvárosában, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek, amelynek közvetlen kiváltója, hogy hetek óta nem szállítják el a hulladékot a közel 2 millió lakosú tengerparti főváros utcáiról. A jelenlegi áldatlan állapotokhoz Bejrút legnagyobb szemétlerakó telepének július 17-i bezárása és a szemétszállítással megbízott társaság szerződésének felmondása vezetett.

A nyáron megalakult és azóta mozgalommá fejlődött, "Bűzlötök" nevű tiltakozókampány a legnagyobb az ország történetében, és független a politikát uraló, vallási alapú pártoktól. Céljuk a kormány leváltása, és annak elérése, hogy kerüljön sor a már régóta esedékes választások megtartására (2009 óta nem voltak választások), sőt elhangzottak olyan követelések is, hogy alakítsák át a polgárháborús időkből örökölt - elvileg a béke fenntartását szolgáló - vallási alapokon nyugvó politikai rendszert.

A tüntetések lassan mindennaposakká válnak, és a gyakran erőszakos összecsapásokba torkolló megmozdulásoknak már több száz sebesültjük van. Kedden aktivisták egy csoportja behatolt a környezetvédelmi minisztériumba és a tárcavezető lemondását követelte. A miniszter világossá tette, hogy nem hajlandó távozni posztjáról, viszont a demonstrálók akciójára válaszul kilépett abból a bizottságból, amelynek feladata a hulladékkrízis megoldása.

A népi elégedetlenségre a kormány azért nem tud választ adni, mert a kabinet és a parlament munkáját megbénítják a különböző politikai erők közötti nézeteltérések, amelyek az utóbbi években csak tovább mélyültek a szíriai konfliktussal kapcsolatban képviselt eltérő álláspontok miatt. Míg a Hezbollah képviselői Bassár el-Aszad szíriai elnök oldalán állnak, és a síita szervezet fegyveresei a harcokban is részt vesznek, addig a parlament másik része a felkelőket támogatja. A bénultság állapotát jól szemlélteti, hogy tavaly május óta nem sikerült államfőt választani, a Hezbollah által vezetett politikai tábor ugyanis rendre megtagadja az új elnök megválasztását célzó parlamenti szavazáson való részvételt. Tammam Szalám kormányfő nemrég kilátásba helyezte lemondását arra az esetre, ha ez a döntésképtelenség rövid időn belül nem szűnik meg, és nem találnak megoldást a szemétválságra.

Mario Abu Zeid, a bejrúti Carnegie Központ munkatársa szerint ha Tammam Szalám a tüntetők kérésének eleget téve kormányával együtt ténylegesen lemondana, az olyan káoszhoz vezetne, amilyen az 1975 és 1990 között tartó polgárháború idején uralkodott, és lehetőséget adna az ország legerősebb és egyetlen fegyveres csoportjának, a Hezbollahnak arra, hogy átvegye az ellenőrzést Libanon felett.

A hulladékkrízis csak egy a problémák sorában, a kormány a többi közszolgáltatás terén is rosszul teljesít: rendszeresek például az áramszünetek, amelyek a fővárosban és az ország több más térségében naponta 3-6 órán át is tartanak. A lakosok ráadásul  duplán fizetnek az áramért, egyrészt az állami szolgáltatónak, másrészt a magánkézben lévő áramtermelőknek. A vízzel kapcsolatban hasonló problémák vannak. A libanoniak főleg nyáron csak meghatározott mennyiségű vizet használhatnak fel, és háromszor is fizetniük kell ezért a szolgáltatásért: egyszer az államnak, másodszor a vízszállító tartálykocsik üzemeltetőinek, harmadszor pedig a palackosvíz-árusoknak.

Ezekhez a gondokhoz adódik hozzá a szomszédos Szíriában zajló polgárháború, amely állandóan érezteti hatását Libanonban, és ez nem csak a politikai erők szembenállásában mutatkozik meg. A konfliktus miatt főleg az ország északi részén törékeny a biztonsági helyzet: a dzsihadisták rendszeresen betörnek a határon és megtámadják a libanoni hadsereget.

A négy éve tartó háború borzalmai elől ráadásul egymillió szíriai keresett menedéket a nagyjából 4 millió lakosú Libanonban. Az ország hatóságai jelezték, hogy nem tudnak több embert befogadni, mivel a szíriaiak mellett fél millió palesztint is el kell látniuk. Utóbbiak már 67 éve tartózkodnak az ország területén, ahova az izraeli megszállás elől menekültek. A palesztin menekülttáborokban ráadásul az elmúlt napokban összecsapások törtek ki a rivális frakciók között, és a legnagyobb befogadó állomáson, Ain el-Éluban alig egy hét leforgása alatt nyolcan haltak meg az erőszakcselekményekben.

A problémák tehát már régóta tornyosulnak Libanonban, de a lakosság - amely a polgárháború nyomasztó emlékei miatt az arab tavaszból is kimaradt - mindeddig türelmesen várt. Az utcákon halomban álló több tíz tonna szemét azonban kikezdte a libanoniak tűrőképességét, és Fadia Kivan, a San José-i Egyetem politikatudományi tanszékének munkatársa szerint a következő napok döntő jelentőségűek lesznek a válság további alakulása szempontjából. Mint mondta, az események lehet, hogy erőszakosabb fordulatot vesznek, de egy "újabb polgárháborúba soha nem" fognak átcsapni.